Tamás jelenti: Bajnok a JYP !

Nagy nap ez a mai! Nem hiába szurkoltunk az elmúlt pár hónapban.

A finn hokiliga történetében még soha nem fordult elő, hogy a rájátszás 4 győzelemig tartó döntőjét úgy nyerje meg egy csapat, hogy az ellenfél egy mérkőzést se nyer. És még soha nem nyert bajnokságot Jyväskylä csapata, vagyis a JYP (ami a Jyväskylän Pallo névből származik, annak ellenére, hogy pont "pallo", azaz labda nincs a hokiban). Mindez csak ma estig volt igaz, mert a döntő negyedik meccsét is megnyerve, ma bajnok lett a JYP.

Mondanom sem kell, hogy komoly részünk van a győzelemben: Domával jópár meccsre kimentünk szurkolni. Hamar kialakult a jyväskyläi identitásunk, és úgy beszéltünk a JYP által elért eredményekről, hogy "nyertünk" illetve "vesztettünk". Az itteni csarnokban 4180 fizető néző számára van hely. Mivel ennél sokkan többen akartak mindig ott lenni, nem volt könnyű jegyet szerezni. Már az alapszakaszra is csak állóhelyet tudtam venni, az ülőhelyek már hetekkel előtte elfogytak. Azt tanácsolták, hogy menjünk oda előbb, hogy jó helyünk legyen. Ott is voltunk 3/4 órával a meccs előtt, de addigra az állóhelyek már 90 százalékban tele voltak. És ez még az alapszakasz volt, amit szintén a JYP nyert meg.

A meccseken a hangulat fantasztikus volt. Igazi élmény volt Domának is és nekem is. Az én békés lelkemnek csak az volt visszatetsző, hogy a közönség mindig újongott valahányszor az ellenfél játékosát úgy kente a palánkra a hazai játékos, hogy szegény áldozat szinte lefolyt a palánkról. Hokiban kevésbé járatosak számára elárulom, hogy ebben a sportágban a testi kontaktus megengedett, beleértve a szándékos testtel lökést is, így a fent említett esetek szabályosak voltak. A bot test elleni használatát viszont mindig szigorúan büntetik, és alapvetően pofozkodni sem szabad.

A rájátszás meccseire interneten vettem jegyeket. A negyeddöntőt 4-2-re (azaz 4 győzelem, 2 vereség), az elődöntőt pedig 4-1-re nyertük, de mi épp a vesztes meccsen voltunk kinn. A döntő első meccsére is kijutottunk, akkor 20 perc alatt fogytak el a jegyek. A második hazai meccs előtt nem jártam sikerrel: 9:00-kor kezdődött az árusítás, egyet hibáztam, 9:05-kor újrakezdtem, de addigra már minden jegy elkelt. Gondoltam, sebaj, majd veszek az 5. meccsre, és ha nagyon-nagyon jól megy a JYP-nek, akár majd bajnokot is avathatunk egy újabb 4-1-es győzelemmel. Még ennél is jobban ment, így a bajnokavatást csak TV-ben nézhettük.

Miután pár éve volt szerencsém épp Ischiában konferenciázni, amikor Olaszország legyőzte Németországot foci VB elődöntőben, kiváncsi lettem, hogy vajon itt is örömmámorban hömpölyög a tömeg, ezért a győzelem után benéztem a belvárosba. Ismét kiderült, hogy Finnország nem sokban hasonlít Olaszországra. A város sétáló utcájában összesen két JYP zászlóval kurjongató lányon látszott, hogy különleges este a mai. Itt inkább autóban örülnek a helyiek, onnan dudálgattak lelkesen.

A végére hagytam a finn hokibajnokság szubjektív szakmai elemzését. A játék nagyon-nagyon gyors, de azért nem hasonlít ahhoz, amit anno a legendás szovjet válogatott csinált: messze nem olyan kombinatív. A JYP nyerő stratégiája roppant egyszerű volt: hátul nem kapni gólt, elől pedig mindenhonnan rálőni, hátha valahogy bemegy, vagy valaki bevágja a kipattanót.
A döntő első 3 meccsén összesen 5 gólt lőttek, abból is az egyiket már a hosszabításban, de ez is elég volt a 3 győzelemhez, mert csak 2-t kaptak, és pont jó elosztásban. Ma viszont egy meccs is eleg volt az 5 lőtt és 2 kapott gólhoz: a mérközés felénél már 3-0-ra vezettünk, de aztán az ellenfél (a Kärpät, a korábbi évek sokszoros bajnoka) 2 góllal izgalmassá tette végét. Nagyon igyekeztek egyenlíteni, de újabb gólt kaptak, aztan 3 perccel a vége előtt kapus nélkül is megpróbálták, de abból is kapott gól lett.

Így lett Európa egyik legerősebb jégkorongbajnokságának győztese a mi Jyväskyläi csapatunk.

Tamás beszámolója további itteni sportokról

Amint láthatjátok, korcsolyázni nemcsak vízszintesen lehet. De azért nem olyan egyszerű így feljutni egy jéghegy tetejére.

Ennél sokkal több filmet szerettem volna mutatni nektek, de valamiért több mint fél óra egynek a felvitele a blogra, és aztán, ha nem oda próbálok írni, ahova a blog szeretné, akkor büntetésből egy filmet töröl. Így egyelőre be kell érnetek ennyivel, de majd idővel töltögetem a többit is. Lesz majd mindenféle lecsúszás hó- és jéghegyekről, fakutyázás, jégen csúszó körhinta, no és persze jéghoki.

JYVÄSKYLÄI SASOK II.

Íme a képek a szabadtéri edzésekről.
A fényviszonyok sajnos már ilyenek, amikor kijövünk az oviból.
Szombaton is megyünk korizni, talán sikerül közzéteni majd verőfényes képeket is.



S íme a körbecikli működés közben.

Tamás beszámolója különös itteni sportokról

Ugyan a labda nem látszik, de ahogy a mozdulatokból is sejthető, a helyiek hófocizásra gyűlnek össze a játszótéren. Így aztán a jéghokit kénytelenek voltak a mi gyermekeink megmutatni az ittenieknek, akik közül egy fiú szintén felmerészkedett a jégre korcsolyával, de ő inkább kosárlabdázott. (Sajnos a jégkosárlabdáról készült kép homályos lett, ezért azt nem mutatom meg.)

Hokicsapatunk egyik tagja vitálkapacitásának növelésével próbálja javítani állóképességét.

Ma szépen sütött a nap, elmentünk a sarki szánkódombra szánkózni. Eredetileg így nézett ki a szánkó.

Aztán számos érdekes sportszer keletkezett belőle. Két síléc

és egy hódeszka,














amelyen persze nemcsak talpon lehet menni.

JYVÄSKYLÄI SASOK

Az ígéretes új hokicsapat szép reményekkel vág neki a tavaszi idénynek. Szabadtéri és száraz edzéseket is tartanak. A csapatkapitány bizakodó, a csapat pedig lelekesen teljesíti a kitűzött edzésterveket. Kiküldött tudósítónk hamarosan jeges, havas képekkel is szolgál majd.

Finn szauna és Pesonen

Az előbbi csak haladóknak ajánlott. A tavon, az egyik szigeten több "nyaraló" között találtunk rá erre a szaunára. A kis faházban az eddig ismert módon szaunázik az ember, majd kiballag a ház elé, mélyet szippant a friss levegőből, majd leballag (futni és ugrani tilos, erre egy angol nyelvű tábla is figyelmeztet!) a pallón a frissen (hiszen a tegnapi már befagyott...) vágott lékhez, lassan beleereszkedik a kellemes 0 fokos vízbe, ott egy kicsinyt lubickol, esetleg lefröcsköli a pajtásait, ezután visszaballag a a házikóba...















Igény (és vérmérséklet) szerint a fentiek néhányszor megismételhetőek...















Sajnos, látogatásunk során nem találkoztunk szaunázókkal, láttunk azonban jégtéglákat, amit a légből termeltek ki (a képre kattintva a lék mellett láthatóak). Skandináv kultúrákból haladóknak (t.i. Pettson és Findusz rajongóknak): pont ilyenekből, ill. haltéglákból építettek Pettsonék is igloo-t. Amúgy aki ismeri a kandúr kalandjait, azt kevés meglepetés éri errefelé... Nem fogjátok elhinni, hogy mit nézünk meg hamarosan a színházban. Pettson és Findusz (Pesonen ja Viiru) kaladjait.















Íme a lék. Ne feledjétek, ugrani nem szabad!

S íme egy írás a helyi lapban, színházkritika. Doma nem így képzelte Finduszt... :-(

A jég hátán II.

Általában a második rész meg sem közelíti az első sikerét (Lásd pl. Macskafogó), nekünk most mégis sikerült egy még jobb tavat találnunk. Térképen néztük ki, s amikor odaérve elénk tárult a látvány...















...egyből korcsolyát rántottunk, és elindultunk a szigetekkel tarkított, befagyott tó felfedezésére. Az egyik szigeten az előre odakészített fából (vajon ki hordja ide?) rakott tűznél kolbászt sütögettek...
















... a következőnél pedig, miután a fiúk körbekorizták, mi piknikeztünk (ott közelednek, ha rákattintotok)...
















































S az út végén Doma, lovagiasan, így szállította a végállomáshoz kimerült kishúgát.

A jég hátán

Hanga alaposan megvizsgálta a jeget, hisz nálunk is volt nagy olvadás, s tele van rianással a tó. Szerencsére már újra használható az egész. A reptéren -20 fok volt éjjel. S van, ahol koromfekete a jég.




















Egy széles sávot letakarítanak, és ott száguldoznak a legkülönfélébb alkalmatosságokal aprók és nagyok (fakutya, babakocsi, jégroller, gyorskorcsolya, síbottal kombinált számunkra ismeretlen sífútó léchez hasonló hosszú korcsolya). Amúgy az egész tó használatban van, nagy a sürgés-forgás, úgy járnak-kelnek rajta, mint egy parkban, átvágnak rajta, ahol éppen dolguk van.




















Tamást korcsolyázás közben, egy óvatlan pillanatban, regisztrálták a Jyvaskyla-i hajléktalan szállón.















S a nap hétágra sütött, szikrázott a jég, a hó, mennyegzői ruhába öltöztek a fák...álmodtunk.