Ide kívánkoznak mondásai...
Fiam már rég alszik, én főzök, lánykám ül a konyhaasztanál. Az előbb majszolt még valamit, de egy ideje csendes. - Anya, én miért ülök itt? - kérdi. Talán elbóbiskolt közben...
- Anya a vizet készítik vagy terem?
- ????
- A tiszta vizet, amit megiszunk... - szegény, a XXI. század szülötte, tudhat már valamit.
- Ha anyáék nem vigyáztak volna ránk, olyan kövérek lennénk, mint Malva az oviban. - magyarázza fiam a lányomnak. Máskor mindig hozzáteszi, hogy a fogaik is már rég lyukasak lennének.
- Mitä sinä teet äiti?/Mit csinálsz, anya? - kérdi naponta százszor. Csak nagyon ritkán tudok erre ügyes riposztot, pl. amikor megyünk hazafelé, frappánsan azt mondom: - Me menen kotin./Megyek hazafelé.
- Mi van pisä? - ezt úgy kell ejteni, hogy pisze, kérdi apjától, és megsimogatja a buksiját. (Isä=apa, pisä=édes kicsi papikám. Ezt a szót természetesen a lányka találta ki.)
Itthon egyre többet beszélnek finnül, fiam az oviban legfeljebb bólogat, de mindent megért. Otthon vajon meddig fognak finnül beszélni?
