Mäki-Mätti családi park most és ahogy mi láttuk

Mäki-Matin perhepuisto - Mäki-Matti family park

Erre a játszótérre jártunk tavaly, Finnországban, 183 napig, 2 percre volt a házunktól. Most -25 fok van, szinte egész télen ilyen hideg volt. Tavaly -2- -4 fok volt leginkább, így nagyon sok időt töltöttünk szabad levegőn és főleg ezen a játszótéren. Azért mutatok egy nyári képet is.

Ezt a vidám kis emberkét egy kivágott fából faragták, úgy, hogy kb. 120 cm magasságban vágták el, egy fafaragó ott helyben, a szemünk láttára faragta és festette. Egy fa élete a halál után...


Az ajánlott blogon be van linkelve az egyetem is, ahova jártunk.

Meg még ezt is olvassátok el: Ha kivágnak egy fát... / When a tree is cut out......
Most veszem észre, hogy ez mennyire aktuális itt nálunk, Wekerlén.

Már majdnem igazi hó esik...

... Jyväskylä-ben. Turkuban már ilyen deresek a reggelek. Erről Puhti, a hat gyermekes művész anyu számolt be tegnap.

Már most tudjuk, hogy a szívünk szakad majd meg, hogy Jyväskylä nem sétatávolság, így nem szaladhatunk síelni, sífutni, korcsolyázni, amikor csak kedvünk szottyan, ahogy tettük azt az elmúlt télen...

Sílifttel a hegytetőre... és le

Egyenlőre még nincs hozzá kép ( de ami késik, nem múlik), de családom és Santeri (én Helsinkiben voltam) múlt pénteken kipróbálták a síliftet Laajavuori-n, mivel a gyerekeknek és ultra kezdő felnőtteknek szánt pálya ill. inkább libalegelő már iszonyú uncsi volt a gyerkeknek. Minden ment, mint a karikacsapás. Ezen a pénteken, ha kegyesek hozzánk az égiek, utoljára még elmegyünk, s akkor csak mi négyen támadjuk meg a csúcsot. Már nagyon várom... Ilyen, amikor a gyerekeid beteljesítik az álmaidat, csak jelen esetben minket is magukkal ragadtak.
(A képen: Gyapjúszerelem és fiam első hímzése)

Hogyan lehet lejönni a Harjuról?

Fiam két variációt bemutat. Íme az első, a lépcső használata, ami élemedett korúaknak nem ajánlott. (Pedig így közelebb lenne a városközpont, de jelen körülmények miatt az egérút használatára az olvadásig várni kell.)




...és a második, amikor a lépcső mellett próbálja az ember megoldani. A fákkal érdemes vigyázni... (Én már egyszer megjártam két tele szatyorral. Ja, nem ütköztem fának, de a megoldásom nagyon hasonló volt ehhez, ami az én koromban már nem ennyire helyénvaló, de szerencsére nem volt nagy nézőközönségem. Amúgy magamban jókat kuncogtam. Hihihi...)

JYVÄSKYLÄ fényei I.

Mintha csak álomban járna az ember, az ég tündérszoknya kék...

Mi így ünnepeltük a Kalevalát...

Hatalmas tömeg gyülekezett a MÄKI MATTIN játszótéren, hogy hozzálásson a hóvárépítésnek...















Így épített és ásott Doma...




















Így pedig Hanga.




















Mindketten vaslapátot ragadtak és nagyon szorgosan dolgoztak.
















Doma a végén kipróbálta milyen kényelmes fekvés esik az új hókuckóban. Láttatok már téli álmot alvó sündisznót?

Ladun maja

Barátainkkal kikocsiztunk a közeli hegyekbe, egy mesebeli sifutóparadicsomba.















Ahogy ígértem, íme az idilli kolbász-sütögetés.





























Az ember megveszi a kolbászkát (makkara) a kis kalyibában, feltűzi egy nyársra és a kandallóban, a parázs felett ropogósra süti. Igazi finn életérzés... Ettünk utána munki-t is, ami pont olyan, mint nálunk a farsangi fánk. Az egész hely nonprofit, önkéntes természetbarátok üzemeltetik.

De ezt csak úgy mellékesen meséltem el, a fő attrakció a sífutás volt, amit mindannyian kipróbáltunk. Domának egy fantasztikus, méretre épp neki való lesiklópályát is találtunk, ahol az ugratást is gyakorolhatta és gyakorolta is. Még a fejét is jól beütütte...

Én nem merészkedtem az erdőbe, ugyanis még a le és fel nem annyira nekem való, hanem a tó jegén köröztem egy darabig (ami köztudottan vízszintes), szikrázó napsütésben. Kiderült, sífutni is tudok...















Doma gyakran hagyta el a járt utat, járatlanért.




















Itt mindanyian látszunk, igaz nekem csak az árnyékom.















A tavi körpálya után a többiek bevették magukat az erdőbe, s végigjárták a PIKKUKAKKONEN névre hallgató pályát. (Ez itt egy fogalom... Azt jelenti: kicsi ketteske. Azonos néven fut a tévében minden hétköznap 5-6-ig egy nagyon színvonalos, nagymúltú gyerekműsor, amit minden gyerek imád nézni, ebbe a mieink beletartoznak. Igen jó nyelvgyakorlás.) Hanga is ígéretes sífutó tehetség, simán legyűrte az újabb 1,5 km-t, csak közben szétesett az egyik léce, így Findusz-technikával fejezte be a távot. Ugye mindenki tudja, miről beszélek...

Hogyan építsünk iglut?

Alább Doma és Hanga bemutatja, hogyan kezdtek hozzá a játszótéren egy igazi jégtéglaház
építésének.
























Doma hordja a nagyobb, Hanga a kissebb jégtömböket. Hanga hószobrot is faragott, ime a jégbárány.















































A munka megérdemelt jutalma a levezető fáramászás.

Tamás: Kisfilmek a nagyvilágból II.

Következik néhány újab kisfilm, nézegessétek.

Tamás beszámolója további itteni sportokról

Amint láthatjátok, korcsolyázni nemcsak vízszintesen lehet. De azért nem olyan egyszerű így feljutni egy jéghegy tetejére.

Ennél sokkal több filmet szerettem volna mutatni nektek, de valamiért több mint fél óra egynek a felvitele a blogra, és aztán, ha nem oda próbálok írni, ahova a blog szeretné, akkor büntetésből egy filmet töröl. Így egyelőre be kell érnetek ennyivel, de majd idővel töltögetem a többit is. Lesz majd mindenféle lecsúszás hó- és jéghegyekről, fakutyázás, jégen csúszó körhinta, no és persze jéghoki.

-18 fok, napsütés

Hó már rég nem esett (új), de napok óta szikrázó napsütés emeli a hangulatot. Amikor reggel 8-kor botorkálok az iskolába, már világos van és ez még csak a kezdet. Hazajövet ezt kaptam lencsevégre.

























A sültkrumpli, amit amúgy soha nem veszünk és nem eszünk, ilyen gyönyörű csomagolásban kapható. Peruna=krumpli, Hanga szerelmetes szava.













Nem tudom, hogy vannak-e köztetek (Juliról tudom) Tilda rajongók, de ezt meg kell mutatnom. Sokféle figura kapható, elkészíthető. Amúgy mindenféle Tida alkatrész is kapható. Hangával hamarosan nekilátunk a két manónak. Amúgy ö angyalra vágyna, de azt majd otthon készítjük el, mert bajos volna a 120 cm magas angyalt repülőjegy nélkül hazaszállítani.

Táncos a sötétben

Ha hiszitek, ha nem, ott Hanga és Doma korcsolyázik, csak Hangán több a fényvisszaverő csík. Csak sötétben sikerült leérnünk a JYVÄSJÄRVI-re, de így is remekül telt az este. Csatlakoztak még itteni barátaink is. Ott a távolban a város fényei. A befagyott tó igazán grandiózus látvány és mindig nagy rajta a sürgés-forgás. Számunkra ismeretlen okból egyre több rajta a rianás, így egyre nagyobbakat lehet rajta esni. Persze ez csak a száguldozókat érinti. A jég vastagsága 40 cm.





























Hanga nagyon sokat fejlődött, némán rója a köreit, nagyon elegáns a stílusa.















Hazafelé persze már mindkét kiskorú RETTENTŐEN elfáradt, így szánkón kellett őket hazaszállítani. Az alábbi képeket nézegetve a Delta főcímzenéjét tessék dúdolgatni...
Itt állandó kampány zajlik, hogy mindenki legyen látható, ezért pl. a gyerekeket illendő kukásmellényben tartani, de azért egy-egy fényvisszaverő biléta is megteszi, amiknek nagy divatja van, lehetne akár egy Dizájn centert is szentelni neki. Én egy Mumin család sorozatot szereztem be, féláron. Rajtam Mumin mama világít.















Tamás még nem mutatott be áldozatot a láthatóság oltárán. De a Deltát itt is lehet dúdolni...

Királyok vonulása/When the saints go marching in...

Itt nincs farsang, emiatt eléggé csalódottak voltunk, amikor kiderült. Igaz, a tavasz is még nagyon messze, máskor és más módszerekel űzik el a telet, hideget mint nálunk. Erről még nem tudunk, hogy hogyan, de kiderítjük majd. Amit a képeken láttok: tegnap, február 13-án minden finn óvódás a maga készítette koronában és palástban kivonult a leközelebbi játszótérre, elénekelték ugyanazt a dalt (amit hetek óta gyakoroltak), egy kis kekszet csipegettek, majd visszaballagtak az oviba. Nagyon impozáns vállalkozás. Gyermekeim is lelkesen masíroztak.






























Itt kicsi lányom mosolyog, kedvenc óvónénije kezét fogva.

JYVÄSKYLÄI SASOK II.

Íme a képek a szabadtéri edzésekről.
A fényviszonyok sajnos már ilyenek, amikor kijövünk az oviból.
Szombaton is megyünk korizni, talán sikerül közzéteni majd verőfényes képeket is.



S íme a körbecikli működés közben.

Tamás beszámolója különös itteni sportokról

Ugyan a labda nem látszik, de ahogy a mozdulatokból is sejthető, a helyiek hófocizásra gyűlnek össze a játszótéren. Így aztán a jéghokit kénytelenek voltak a mi gyermekeink megmutatni az ittenieknek, akik közül egy fiú szintén felmerészkedett a jégre korcsolyával, de ő inkább kosárlabdázott. (Sajnos a jégkosárlabdáról készült kép homályos lett, ezért azt nem mutatom meg.)

Hokicsapatunk egyik tagja vitálkapacitásának növelésével próbálja javítani állóképességét.

Ma szépen sütött a nap, elmentünk a sarki szánkódombra szánkózni. Eredetileg így nézett ki a szánkó.

Aztán számos érdekes sportszer keletkezett belőle. Két síléc

és egy hódeszka,














amelyen persze nemcsak talpon lehet menni.

Sífutólecke az oviban

Egyik oka annak, hogy most itt vagyunk az, hogy igazi, havas, jeges telet ajándékozzunk a gyerekeknek... Most épp három napja esik a hó, minden újra fehér s az oviban sifutóléccel közlekednek az udvaron a gyerkőcök. Fiam boldogsága határtalan... Amúgy az óvónéni, aki itt olyan gyerekeket lát, akik síléccel a lábukon születnek, nem talált szavakat, hogy fiam mennyire tehtséges, különösen lesiklásban. Hanga is rója a köreit, de ő sajnos nem az oviban...

Körbicikli, körbecikli

Ilyet még tuti, hogy nem láttatok... Egy közeli játszótéren találtuk, kipróbáltuk. Nem tudom, hogy EU szabványos-e, de igazi finn életérzes. Ha jobb magyar nevet tudtok, elő vele...