A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz, az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll. Első változata az ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz.
1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, mely már tökeletesen megfelelt a kortársak naív finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.
Az első teljes magyar fordítását Vikár Béla készítette el 1871-ben
Szemelvények a Finnek népi eposzából:
A VILÁG KEZDETE ÉS
VEJNEMÖJNEN SZÜLETÉSE
Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből.
Ezt a fejezetet köszönettel kölcsönvettem, nehéz bármit hozzátenni... Talán csak annyit, hogy ma minden házon nemzeti zászló lobogott, s szabadtéri eseményeket tartottak, nálunk pl. hókunyhókat készítettek a szomszédságból összegyülekezett családok, s az elmaradhatatlan kolbászkákat sütögették. Ebből természetesen Doma és Hanga is evett egyet-egyet. HYVÄÄ KALEVALAN PÄIVÄ!
