Magvas mese

Így harangozták be azt a mesét, aminek elmondására vállalkoztam egy szombati bálon (no, nem olyan flancos, hanem nagyon is barátságos esemény volt, de a "bál" nagyon jól hangzik... ), még táncoltunk is a lenti (Talán...) számra a ferjemmel, mivel a zongrista könnyedén el tudta játszani kedves dalunkat.


Szóval A halhatatlanságra vágyó királyfi történetét mondtam el, eddigi legnagyobb hallgatóságomnak. Csodálatos tapasztalatokat szereztem, sikerült megnevettetni, gondolkodóba ejteni a végig figyelmesen hallgató közönséget. Nagyon szeretem ezt a mesét. Nem hagyhattam ki azt, hogy a vége előtt megállítsam a történetet. Megkérdeztem a közönséget, ki mire számít, a fal melyik oldalára esik a királyfi. Csak egy bátor szavazat volt...

Utána sokan odajöttek hozzám, hogy nagyon mélyen átélték a mesét, nagyon kiváncsian várták a végét. És persze mindenki biztos és elkötelezett volt abban, hogy kivülre, vagy belülre kellett-e esni a hősnek ahhoz, hogy jó legyen a mese vége.

Aki elolvassa a mesét, írja meg, milyen befejezésre számított!