A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tamás jelenti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tamás jelenti. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. február 10., szerda
2009. június 28., vasárnap
Tamás jelenti: Éjszaka a tóparton / Night by the lake
Péntek este (június 26.) megnéztük, hogy milyen egy fehér éjszaka egy tó partján. Doma nagyon készült, aludt is délután, hogy sokáig tudjon fennmaradni. Hangának erre nem volt szüksége. Este 10-ig pancsoltak a gyerkőcök, aztán egy sziget fái mögé bújt a nap, én pedig elkezdtem fényképezgetni.
A fény felé készített képek sötétebbnek mutatják az estét, mint amilyen valójában volt. A következő képen, amelyen családtagjaim azt mutatják, mekkorának látszódom, jól látszik milyen világos volt még 10-kor.
A következő három kép 10:40 körül készült.
Aztán 11 körül lement a nap.
Közben 11 órakor megkezdődött a nemzetközi éjjeli léghajó ralli. A következő két kép már fél 12 felé készült.
Fél 1:
1 óra. A nyári időszámítás miatt ilyenkor van a legsötétebb.
Aztán szépen hazatekertünk.
A fény felé készített képek sötétebbnek mutatják az estét, mint amilyen valójában volt. A következő képen, amelyen családtagjaim azt mutatják, mekkorának látszódom, jól látszik milyen világos volt még 10-kor.
A következő három kép 10:40 körül készült.
Aztán 11 körül lement a nap.
Közben 11 órakor megkezdődött a nemzetközi éjjeli léghajó ralli. A következő két kép már fél 12 felé készült.
Fél 1:
1 óra. A nyári időszámítás miatt ilyenkor van a legsötétebb.
Aztán szépen hazatekertünk.
2009. június 4., csütörtök
Tamás jelenti: Nyarat hoztak otthonról a szüleim
Itt voltak egy hétig kedves jó szüleim, és voltak olyan kedvesek, hogy elhozták otthonról a magyar nyarat. Ennek eredménye az előző bejegyzésben bemutatott itteni kánikula, no és az is, hogy Pesten ez alatt hideg volt. Sajnos tegnap hazarepültek, így aztán ide betört az ősz 7 fokos napi csúcshőmérséklettel, 30-40 km/h-s széllel és sok esővel.
Három Keleti fiú a hajón:
Kolbászsütögető parti a játszótéren:
(Gabi beleír: a makkara -kolbászka, ami inkább a virslire hasonlít, s itt díszeleg a tányérokon - magában jó igazán, legalábbis a finnek szerint, s leginkább télen jó sütni, szabadtéren és szalvétába tekerve fogyasztandó, a szalvétát persze nem kell megenni. Mi, teljesen szabálytalanul, pehmopalattal - puhafalatka, a legjobb zsemleszerű, krumplis kenyérféle itt - ettünk, meg mustárral.)
Édesanyám a matek és fizika tanszék közötti gyalogos és biciklis hídnál:
Nagypapa mesél az unokáinak a játszótéren:
Három Keleti fiú a hajón:
Kolbászsütögető parti a játszótéren:
(Gabi beleír: a makkara -kolbászka, ami inkább a virslire hasonlít, s itt díszeleg a tányérokon - magában jó igazán, legalábbis a finnek szerint, s leginkább télen jó sütni, szabadtéren és szalvétába tekerve fogyasztandó, a szalvétát persze nem kell megenni. Mi, teljesen szabálytalanul, pehmopalattal - puhafalatka, a legjobb zsemleszerű, krumplis kenyérféle itt - ettünk, meg mustárral.)
Édesanyám a matek és fizika tanszék közötti gyalogos és biciklis hídnál:
Nagypapa mesél az unokáinak a játszótéren:
2009. május 4., hétfő
Tamás jelenti: bújnak elő a levelek!
Egyre több jele van annak itt is, hogy a tavasz csalhatatlanul megérkezett. Három napja családi versenyt hirdettem: "ki lát először zöld levelet", majd másnap meg is nyertem ezt a versenyt egy közeli kis bokor első kis leveleinek megpillantásával. Gabi már másfél hete megnyerte az általa hirdetett "ki lát először virágot a szabadban" versenyt egy kis lila virág felfedezésével. Most már hó is csak a nagy hódombok helyén van és már olyan tavat is találtunk, amelyen egyáltalán nincs jég. Úgy saccolom, hogy hétvégére már minden szépen kizöldül. Ha sikerül valami csónakot szerezni, akkor szeretnénk ezt majd egy hétvégi csónakázással megünnepelni.
A bő négy hónap alatt számos mondandó összegyűlt bennem, ezek egy részéből terveim szerint blogbejegyzést fogok írni. Íme a tervezett témák:
A bő négy hónap alatt számos mondandó összegyűlt bennem, ezek egy részéből terveim szerint blogbejegyzést fogok írni. Íme a tervezett témák:
- bizalom (idegenek közötti, errefelé)
- finn uszoda-kultúra
- kerékpáron Jyväskyläben
- időjárás
- tájékozódási futás
2009. április 14., kedd
Tamás jelenti: Bajnok a JYP !
Nagy nap ez a mai! Nem hiába szurkoltunk az elmúlt pár hónapban.
A finn hokiliga történetében még soha nem fordult elő, hogy a rájátszás 4 győzelemig tartó döntőjét úgy nyerje meg egy csapat, hogy az ellenfél egy mérkőzést se nyer. És még soha nem nyert bajnokságot Jyväskylä csapata, vagyis a JYP (ami a Jyväskylän Pallo névből származik, annak ellenére, hogy pont "pallo", azaz labda nincs a hokiban). Mindez csak ma estig volt igaz, mert a döntő negyedik meccsét is megnyerve, ma bajnok lett a JYP.
Mondanom sem kell, hogy komoly részünk van a győzelemben: Domával jópár meccsre kimentünk szurkolni. Hamar kialakult a jyväskyläi identitásunk, és úgy beszéltünk a JYP által elért eredményekről, hogy "nyertünk" illetve "vesztettünk". Az itteni csarnokban 4180 fizető néző számára van hely. Mivel ennél sokkan többen akartak mindig ott lenni, nem volt könnyű jegyet szerezni. Már az alapszakaszra is csak állóhelyet tudtam venni, az ülőhelyek már hetekkel előtte elfogytak. Azt tanácsolták, hogy menjünk oda előbb, hogy jó helyünk legyen. Ott is voltunk 3/4 órával a meccs előtt, de addigra az állóhelyek már 90 százalékban tele voltak. És ez még az alapszakasz volt, amit szintén a JYP nyert meg.
A meccseken a hangulat fantasztikus volt. Igazi élmény volt Domának is és nekem is. Az én békés lelkemnek csak az volt visszatetsző, hogy a közönség mindig újongott valahányszor az ellenfél játékosát úgy kente a palánkra a hazai játékos, hogy szegény áldozat szinte lefolyt a palánkról. Hokiban kevésbé járatosak számára elárulom, hogy ebben a sportágban a testi kontaktus megengedett, beleértve a szándékos testtel lökést is, így a fent említett esetek szabályosak voltak. A bot test elleni használatát viszont mindig szigorúan büntetik, és alapvetően pofozkodni sem szabad.
A rájátszás meccseire interneten vettem jegyeket. A negyeddöntőt 4-2-re (azaz 4 győzelem, 2 vereség), az elődöntőt pedig 4-1-re nyertük, de mi épp a vesztes meccsen voltunk kinn. A döntő első meccsére is kijutottunk, akkor 20 perc alatt fogytak el a jegyek. A második hazai meccs előtt nem jártam sikerrel: 9:00-kor kezdődött az árusítás, egyet hibáztam, 9:05-kor újrakezdtem, de addigra már minden jegy elkelt. Gondoltam, sebaj, majd veszek az 5. meccsre, és ha nagyon-nagyon jól megy a JYP-nek, akár majd bajnokot is avathatunk egy újabb 4-1-es győzelemmel. Még ennél is jobban ment, így a bajnokavatást csak TV-ben nézhettük.
Miután pár éve volt szerencsém épp Ischiában konferenciázni, amikor Olaszország legyőzte Németországot foci VB elődöntőben, kiváncsi lettem, hogy vajon itt is örömmámorban hömpölyög a tömeg, ezért a győzelem után benéztem a belvárosba. Ismét kiderült, hogy Finnország nem sokban hasonlít Olaszországra. A város sétáló utcájában összesen két JYP zászlóval kurjongató lányon látszott, hogy különleges este a mai. Itt inkább autóban örülnek a helyiek, onnan dudálgattak lelkesen.
A végére hagytam a finn hokibajnokság szubjektív szakmai elemzését. A játék nagyon-nagyon gyors, de azért nem hasonlít ahhoz, amit anno a legendás szovjet válogatott csinált: messze nem olyan kombinatív. A JYP nyerő stratégiája roppant egyszerű volt: hátul nem kapni gólt, elől pedig mindenhonnan rálőni, hátha valahogy bemegy, vagy valaki bevágja a kipattanót.
A döntő első 3 meccsén összesen 5 gólt lőttek, abból is az egyiket már a hosszabításban, de ez is elég volt a 3 győzelemhez, mert csak 2-t kaptak, és pont jó elosztásban. Ma viszont egy meccs is eleg volt az 5 lőtt és 2 kapott gólhoz: a mérközés felénél már 3-0-ra vezettünk, de aztán az ellenfél (a Kärpät, a korábbi évek sokszoros bajnoka) 2 góllal izgalmassá tette végét. Nagyon igyekeztek egyenlíteni, de újabb gólt kaptak, aztan 3 perccel a vége előtt kapus nélkül is megpróbálták, de abból is kapott gól lett.
Így lett Európa egyik legerősebb jégkorongbajnokságának győztese a mi Jyväskyläi csapatunk.
A finn hokiliga történetében még soha nem fordult elő, hogy a rájátszás 4 győzelemig tartó döntőjét úgy nyerje meg egy csapat, hogy az ellenfél egy mérkőzést se nyer. És még soha nem nyert bajnokságot Jyväskylä csapata, vagyis a JYP (ami a Jyväskylän Pallo névből származik, annak ellenére, hogy pont "pallo", azaz labda nincs a hokiban). Mindez csak ma estig volt igaz, mert a döntő negyedik meccsét is megnyerve, ma bajnok lett a JYP.
Mondanom sem kell, hogy komoly részünk van a győzelemben: Domával jópár meccsre kimentünk szurkolni. Hamar kialakult a jyväskyläi identitásunk, és úgy beszéltünk a JYP által elért eredményekről, hogy "nyertünk" illetve "vesztettünk". Az itteni csarnokban 4180 fizető néző számára van hely. Mivel ennél sokkan többen akartak mindig ott lenni, nem volt könnyű jegyet szerezni. Már az alapszakaszra is csak állóhelyet tudtam venni, az ülőhelyek már hetekkel előtte elfogytak. Azt tanácsolták, hogy menjünk oda előbb, hogy jó helyünk legyen. Ott is voltunk 3/4 órával a meccs előtt, de addigra az állóhelyek már 90 százalékban tele voltak. És ez még az alapszakasz volt, amit szintén a JYP nyert meg.
A meccseken a hangulat fantasztikus volt. Igazi élmény volt Domának is és nekem is. Az én békés lelkemnek csak az volt visszatetsző, hogy a közönség mindig újongott valahányszor az ellenfél játékosát úgy kente a palánkra a hazai játékos, hogy szegény áldozat szinte lefolyt a palánkról. Hokiban kevésbé járatosak számára elárulom, hogy ebben a sportágban a testi kontaktus megengedett, beleértve a szándékos testtel lökést is, így a fent említett esetek szabályosak voltak. A bot test elleni használatát viszont mindig szigorúan büntetik, és alapvetően pofozkodni sem szabad.
A rájátszás meccseire interneten vettem jegyeket. A negyeddöntőt 4-2-re (azaz 4 győzelem, 2 vereség), az elődöntőt pedig 4-1-re nyertük, de mi épp a vesztes meccsen voltunk kinn. A döntő első meccsére is kijutottunk, akkor 20 perc alatt fogytak el a jegyek. A második hazai meccs előtt nem jártam sikerrel: 9:00-kor kezdődött az árusítás, egyet hibáztam, 9:05-kor újrakezdtem, de addigra már minden jegy elkelt. Gondoltam, sebaj, majd veszek az 5. meccsre, és ha nagyon-nagyon jól megy a JYP-nek, akár majd bajnokot is avathatunk egy újabb 4-1-es győzelemmel. Még ennél is jobban ment, így a bajnokavatást csak TV-ben nézhettük.
Miután pár éve volt szerencsém épp Ischiában konferenciázni, amikor Olaszország legyőzte Németországot foci VB elődöntőben, kiváncsi lettem, hogy vajon itt is örömmámorban hömpölyög a tömeg, ezért a győzelem után benéztem a belvárosba. Ismét kiderült, hogy Finnország nem sokban hasonlít Olaszországra. A város sétáló utcájában összesen két JYP zászlóval kurjongató lányon látszott, hogy különleges este a mai. Itt inkább autóban örülnek a helyiek, onnan dudálgattak lelkesen.
A végére hagytam a finn hokibajnokság szubjektív szakmai elemzését. A játék nagyon-nagyon gyors, de azért nem hasonlít ahhoz, amit anno a legendás szovjet válogatott csinált: messze nem olyan kombinatív. A JYP nyerő stratégiája roppant egyszerű volt: hátul nem kapni gólt, elől pedig mindenhonnan rálőni, hátha valahogy bemegy, vagy valaki bevágja a kipattanót.
A döntő első 3 meccsén összesen 5 gólt lőttek, abból is az egyiket már a hosszabításban, de ez is elég volt a 3 győzelemhez, mert csak 2-t kaptak, és pont jó elosztásban. Ma viszont egy meccs is eleg volt az 5 lőtt és 2 kapott gólhoz: a mérközés felénél már 3-0-ra vezettünk, de aztán az ellenfél (a Kärpät, a korábbi évek sokszoros bajnoka) 2 góllal izgalmassá tette végét. Nagyon igyekeztek egyenlíteni, de újabb gólt kaptak, aztan 3 perccel a vége előtt kapus nélkül is megpróbálták, de abból is kapott gól lett.
Így lett Európa egyik legerősebb jégkorongbajnokságának győztese a mi Jyväskyläi csapatunk.
2009. február 20., péntek
2009. február 19., csütörtök
Tamás beszámolója további itteni sportokról
Amint láthatjátok, korcsolyázni nemcsak vízszintesen lehet. De azért nem olyan egyszerű így feljutni egy jéghegy tetejére.
Ennél sokkal több filmet szerettem volna mutatni nektek, de valamiért több mint fél óra egynek a felvitele a blogra, és aztán, ha nem oda próbálok írni, ahova a blog szeretné, akkor büntetésből egy filmet töröl. Így egyelőre be kell érnetek ennyivel, de majd idővel töltögetem a többit is. Lesz majd mindenféle lecsúszás hó- és jéghegyekről, fakutyázás, jégen csúszó körhinta, no és persze jéghoki.
2009. január 31., szombat
Tamás beszámolója különös itteni sportokról
Ugyan a labda nem látszik, de ahogy a mozdulatokból is sejthető, a helyiek hófocizásra gyűlnek össze a játszótéren. Így aztán a jéghokit kénytelenek voltak a mi gyermekeink megmutatni az ittenieknek, akik közül egy fiú szintén felmerészkedett a jégre korcsolyával, de ő inkább kosárlabdázott. (Sajnos a jégkosárlabdáról készült kép homályos lett, ezért azt nem mutatom meg.)
Hokicsapatunk egyik tagja vitálkapacitásának növelésével próbálja javítani állóképességét.
Ma szépen sütött a nap, elmentünk a sarki szánkódombra szánkózni. Eredetileg így nézett ki a szánkó.
Aztán számos érdekes sportszer keletkezett belőle. Két síléc
és egy hódeszka,
amelyen persze nemcsak talpon lehet menni.
2009. január 12., hétfő
Tamás is megszólal: eső és olvadás
A finn meterológiai szolgálat már napokkal ezelőtt jelezte, és hiába reménykedtünk, nem tévedtek, beütött a katasztrófa: fagypont fölé került a hőmérséklet, sőt eső is esett. Mindez persze nem olyan szép, ezért inkább korábbi képeket mutogatok.
Tegnap még így nézett ki az utcánk, ha a kapunkon kilépve jobbra néztünk.
És így, ha balra.
Ezt pedig majd májusban fogjuk látni, ha balra nézünk:
Így pedig a tó egy kis része fog kinézni május végén este 9-10 óra felé.
Addig viszont szegény Hangának ilyen sötétben kell síelnie, ha nem megyünk ki elég korán a dombunkra.
Hogy mi az a furcsa maszat a kép jobb felső sarkában, nem tudom, ha valaki megfejti, akár jutalmat is kaphat.
A kép jobb alsó sarkában viszont tudom, hogy mi látszik: a vadonatúj sífutólécem, amellyel szombaton körbesiklottam a dombot. Még a vízszintesen, lefelé és felfelé vannak gondjaim, de majdcsak belejövök.
Talán első bejegyzésnek ennyi is megteszi.
Tegnap még így nézett ki az utcánk, ha a kapunkon kilépve jobbra néztünk.
És így, ha balra.
Ezt pedig majd májusban fogjuk látni, ha balra nézünk:
Így pedig a tó egy kis része fog kinézni május végén este 9-10 óra felé.
Addig viszont szegény Hangának ilyen sötétben kell síelnie, ha nem megyünk ki elég korán a dombunkra.Hogy mi az a furcsa maszat a kép jobb felső sarkában, nem tudom, ha valaki megfejti, akár jutalmat is kaphat.
A kép jobb alsó sarkában viszont tudom, hogy mi látszik: a vadonatúj sífutólécem, amellyel szombaton körbesiklottam a dombot. Még a vízszintesen, lefelé és felfelé vannak gondjaim, de majdcsak belejövök.
Talán első bejegyzésnek ennyi is megteszi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)