2010. szeptember 13., hétfő

Wekerlei Napok - Hogy is volt?

Gyönyörű idő volt, legalábbis vasárnap. Szinte hihetelen, hogy jól esett az egész napot a szabadban tölteni. Hatalmas volt az érdeklődés, mindenütt. Még nálunk a "Zöld Hajtás"(- a környezet- és klímabarát Wekerléért)nál, és a KÖR-KÖTŐ-KÖR-nél is... a sok-sok összegyült e-mail cím jelzi, hogy érdeklődnek a munkánk iránt, szeretnének híreket kapni, talán szerveződni is. Lehet, hogy már csak karnyustásnyira van egy élhetőbb világ, vagy legalábbis egy élhetőbb Wekerle?

Megesett egy nagyon kedves és inspiráló találkozás. Egy kicsi bodéban árult Ariadné, akinél sok csodát láthattunk és vásárolhattunk. Munkáit láthatjátok Ariadne műhelyében alkot. Nagy meglepetésemre nagyon szeretett volna találkozni a Kötő-Körösökkel... hát ez sikerült és remélem sok beszégetés, találkozás, talán közös alkotás követi majd ezt a rövid idő alatt megkötött ismeretséget.

A fiam és csapata (Kós, 2.a) óriási meccseket játszott a frissen avatott gumibetonos pályán rendezett futsal bajnokságon. A bronzéremért vívott csatát 3:3 végeredmény után végül tizenegyesekkel döntötték el... nagy dráma volt, végül a 2.b csapata legyőzte a 2.a csapatát. A szívekben nagy indulatok, érzelemek dúltak... ilyen is acélozza a gyermeki lelket. Az ő helytállásuk, küzdelmük nekem példa. Itt ráznak kezet a díjátadókkal, s kapnak chips-et bronzérem helyett...


Még Méhek is zümmögtek nekünk... Jó volt! Ez a Pára, a világ legjobb hangszeres szólójával.
...és alatta a Sárgatengeralattjáró. Élvezzétek!



2010. szeptember 7., kedd

4854 g


...pont annyi, mint a fiam volt, amikor e világra született.
Négy dinnyét vettünk a jányommal: egy sárgát, egy minit, egy csíkosat és ezt a szép haragoszöldet. Itthon vettük észre, hogy grammra annyit nyom, mint D, amikor megszületett. Egy kicsit babusgatni kellett tehát...

Az talán köztudott, hogy az emberi lélek 21 Gramm, ennyivel lesz könnyeb a test, amikor a lékek elszáll...

2010. szeptember 4., szombat

Visszakaptuk a Kós Károly teret






Koller bácsi cukrászdája limitált szériás sütiket bocsájtott ki a Nagy Nap-ra. Mindkettőt megkóstoltuk és nem bántuk meg! Ha sokan szólunk, hogy finom volt, tagja lesz a választéknak.


Nem is tudom, hogy bírtuk ki a tér nélkül 8 hónapon át. De csütörtökön újra a miénk lett. Még hozzá kell szokni, de a lényeg, hogy újra a miénk.
Lett WC, szökőkút, két csobogó, sok-sok új játék, kényelmes székek, asztalok sakkozóknak (mi pókerezőket láttunk...), egy műfüves és egy gumibetonnal borított focipálya. Mi hiányzik? Legalább 20 pad a játszótérről, kosárpálya, vagy legalább kosárpalánk... De most ünnepeljünk!