"Mi ketten élünk anyuval, s ő nagyon sokat dolgozik. Amikor hazérkezem az iskolából, mindig vár egy levél, hogy egyem meg az ebédet, mossam meg a fogam és írjam meg a leckémet.
Talán jobb lenne egy robotanyu, aki mindig velem van, elvisz az iskolába, nem hagyná, hogy szomszéd néni megcsipkedje az arcomat a liftben, s mindig csak a kedvenc ételeimet főzné nekem. Pattogatott kukoricát, sültkrumplit, sok-sok spagettit és pizzát.
Soha nem főzne olyat, amit nem szeretek, mint pl. apró sült hal, karfiol, sárgarépa, bab, zöldségleves.
Megírná leckémet, de persze az én kézírásommal írná meg.
S aztán hazajött az anyukám, aki megölelt és megpuszilt. Egy robotanyu soha nem tudna ilyen finom puszikat adni és nem tudna ilyen puhán átölelni, mint az én anyukám. Megkérdezte: Mit csináltál ma délután? Hogy mit? Építettem egy robot... kutyát!"
