Tamás jelenti: Bajnok a JYP !

Nagy nap ez a mai! Nem hiába szurkoltunk az elmúlt pár hónapban.

A finn hokiliga történetében még soha nem fordult elő, hogy a rájátszás 4 győzelemig tartó döntőjét úgy nyerje meg egy csapat, hogy az ellenfél egy mérkőzést se nyer. És még soha nem nyert bajnokságot Jyväskylä csapata, vagyis a JYP (ami a Jyväskylän Pallo névből származik, annak ellenére, hogy pont "pallo", azaz labda nincs a hokiban). Mindez csak ma estig volt igaz, mert a döntő negyedik meccsét is megnyerve, ma bajnok lett a JYP.

Mondanom sem kell, hogy komoly részünk van a győzelemben: Domával jópár meccsre kimentünk szurkolni. Hamar kialakult a jyväskyläi identitásunk, és úgy beszéltünk a JYP által elért eredményekről, hogy "nyertünk" illetve "vesztettünk". Az itteni csarnokban 4180 fizető néző számára van hely. Mivel ennél sokkan többen akartak mindig ott lenni, nem volt könnyű jegyet szerezni. Már az alapszakaszra is csak állóhelyet tudtam venni, az ülőhelyek már hetekkel előtte elfogytak. Azt tanácsolták, hogy menjünk oda előbb, hogy jó helyünk legyen. Ott is voltunk 3/4 órával a meccs előtt, de addigra az állóhelyek már 90 százalékban tele voltak. És ez még az alapszakasz volt, amit szintén a JYP nyert meg.

A meccseken a hangulat fantasztikus volt. Igazi élmény volt Domának is és nekem is. Az én békés lelkemnek csak az volt visszatetsző, hogy a közönség mindig újongott valahányszor az ellenfél játékosát úgy kente a palánkra a hazai játékos, hogy szegény áldozat szinte lefolyt a palánkról. Hokiban kevésbé járatosak számára elárulom, hogy ebben a sportágban a testi kontaktus megengedett, beleértve a szándékos testtel lökést is, így a fent említett esetek szabályosak voltak. A bot test elleni használatát viszont mindig szigorúan büntetik, és alapvetően pofozkodni sem szabad.

A rájátszás meccseire interneten vettem jegyeket. A negyeddöntőt 4-2-re (azaz 4 győzelem, 2 vereség), az elődöntőt pedig 4-1-re nyertük, de mi épp a vesztes meccsen voltunk kinn. A döntő első meccsére is kijutottunk, akkor 20 perc alatt fogytak el a jegyek. A második hazai meccs előtt nem jártam sikerrel: 9:00-kor kezdődött az árusítás, egyet hibáztam, 9:05-kor újrakezdtem, de addigra már minden jegy elkelt. Gondoltam, sebaj, majd veszek az 5. meccsre, és ha nagyon-nagyon jól megy a JYP-nek, akár majd bajnokot is avathatunk egy újabb 4-1-es győzelemmel. Még ennél is jobban ment, így a bajnokavatást csak TV-ben nézhettük.

Miután pár éve volt szerencsém épp Ischiában konferenciázni, amikor Olaszország legyőzte Németországot foci VB elődöntőben, kiváncsi lettem, hogy vajon itt is örömmámorban hömpölyög a tömeg, ezért a győzelem után benéztem a belvárosba. Ismét kiderült, hogy Finnország nem sokban hasonlít Olaszországra. A város sétáló utcájában összesen két JYP zászlóval kurjongató lányon látszott, hogy különleges este a mai. Itt inkább autóban örülnek a helyiek, onnan dudálgattak lelkesen.

A végére hagytam a finn hokibajnokság szubjektív szakmai elemzését. A játék nagyon-nagyon gyors, de azért nem hasonlít ahhoz, amit anno a legendás szovjet válogatott csinált: messze nem olyan kombinatív. A JYP nyerő stratégiája roppant egyszerű volt: hátul nem kapni gólt, elől pedig mindenhonnan rálőni, hátha valahogy bemegy, vagy valaki bevágja a kipattanót.
A döntő első 3 meccsén összesen 5 gólt lőttek, abból is az egyiket már a hosszabításban, de ez is elég volt a 3 győzelemhez, mert csak 2-t kaptak, és pont jó elosztásban. Ma viszont egy meccs is eleg volt az 5 lőtt és 2 kapott gólhoz: a mérközés felénél már 3-0-ra vezettünk, de aztán az ellenfél (a Kärpät, a korábbi évek sokszoros bajnoka) 2 góllal izgalmassá tette végét. Nagyon igyekeztek egyenlíteni, de újabb gólt kaptak, aztan 3 perccel a vége előtt kapus nélkül is megpróbálták, de abból is kapott gól lett.

Így lett Európa egyik legerősebb jégkorongbajnokságának győztese a mi Jyväskyläi csapatunk.