VAPPU, avagy Éljen május 1.!

Itt is van május elsejei ereszd el a hajamat, be is számolunk róla.
Természetesen megmondják, hogy mit kell enni, inni (azt, hogy mennyit, azt mindenki maga dönti el, de ebben nem ismernek határokat finn felebarátaink).

Május nap vagy majális, ha úgy tetszik, Finnországban (http://www.finland.com/main-201-id.do)

Hanga mókus/orava volt a farsangon, Doma focistának öltözött.




















Hangáék diszkójáról volt szerencsém filmet készíteni. Keressetek egy kis barna mókuskát, bozontos farokkal.

Tájfutás, tájhintázás

Az elmúlt szerdán - ez azért fontos, mert az időjárás már messze nem olyan mostoha, mint akkor volt, és nem szeretnénk félrevezetni benneteket, - az egész család kikocsikázott egy szigetre, ahol tájfutó versenyt rendeztek. Mindannyian kaptunk térképet, de Doma és Tamás, együtt neki is vágott a 2500 méteres távnak. Doma itt már a célban.




















Hanga az indulás után úgy döntött, hogy inkább egyéb tájsportokat próbál ki, ill. talál fel.
Íme a tájhintázás és a tájfestés:



Hanga saját festőiskolát képzelt és fenyőecsetével mindent kipingált. A jégen, jól látjátok, nem csalás, nem ámítás, egy autó szánt húz, ami elég jól meg van pakolva (április 16-át írunk!).







Hány tájfutó halad el a filmeken, a háttérben? A helyes számot beküldők között értékes jutalmat sorsolunk ki!

Verőfény

Már ennyi fű és napfény és már csak ennyi hó az udvarunkban. Kibújtak az első virágok, itt is van hóvirág és rengeteg krókusz (csak nem volt nálam gép, de majd holnap!).















Tamás tájékozódási futásra indult ma délután és meg is nyerte a futamot, amiben indult. Talán majd beszámol nektek róla... és még adósak vagyunk a múltheti versennyel, amit Doma teljesített egy közeli szigeten, miközben Hanga tájhintázott és tájfestett.




















Ilyen csodás árnyékok és...





























...ilyen verőfény volt ma játszótéren, a mászóka-csúszda pedig pont olyan, mint otthon, a Kós Károly téren.















Egy szál pólóban... na és persze az elmaradhatatlan sárgatya.

Április 17. 15.00.

Nem találok szavakat...

...egyet megtaláltam: hóvihar.

Kesztyűk, sapkák, pedig már itt is jön a tavasz

Két pár kesztyűt horgoltam mostanság, két sapkát, egy sálat kötöttem és még néhány nyulat (civilben lágytojás-melegítők).















Ezt a nyuszis-répás-szivárványos kesztyűt Hangával együtt találtuk ki.

Nehéz itt ellenállni (persze Tamásnak sikerült!) a kézműves lobbi nyomásának, a gyönyörű fonalaknak, gyapjúknak, ötleteknek. Nagy hagyománya van mindennek, a kézműves-mesterségeknek, a természetes anyagoknak. Még múzeuma is van ezeknek a mi városunkban, ahova péntekenként ingyenes a belépés és van műhely is, ahol bármint el lehet készíteni, ki lehet próbálni.

Második generációs sárruhák tavaszra

Doma és Hanga lassan elszaggatja első sárruháját, ideje volt megvenni a következő garnitúrát. Ez már sokkal strapabíróbb, mint az előző volt és kb. fele annyiba került (?). Amúgy a sarazás a legjobb dolog a finn tavaszban és bárhol lehet művelni, de sárruha mindenképpen kell hozzá. A film az udvarunkban készült, a gyerekek szakszerűen saraznak (a jobb alsó lakás a miénk).

Azt hiszem, az otthoni sarat sokkal toleránsabban fogom kezelni, mint eddig tettem...

Tamás jelenti: Bajnok a JYP !

Nagy nap ez a mai! Nem hiába szurkoltunk az elmúlt pár hónapban.

A finn hokiliga történetében még soha nem fordult elő, hogy a rájátszás 4 győzelemig tartó döntőjét úgy nyerje meg egy csapat, hogy az ellenfél egy mérkőzést se nyer. És még soha nem nyert bajnokságot Jyväskylä csapata, vagyis a JYP (ami a Jyväskylän Pallo névből származik, annak ellenére, hogy pont "pallo", azaz labda nincs a hokiban). Mindez csak ma estig volt igaz, mert a döntő negyedik meccsét is megnyerve, ma bajnok lett a JYP.

Mondanom sem kell, hogy komoly részünk van a győzelemben: Domával jópár meccsre kimentünk szurkolni. Hamar kialakult a jyväskyläi identitásunk, és úgy beszéltünk a JYP által elért eredményekről, hogy "nyertünk" illetve "vesztettünk". Az itteni csarnokban 4180 fizető néző számára van hely. Mivel ennél sokkan többen akartak mindig ott lenni, nem volt könnyű jegyet szerezni. Már az alapszakaszra is csak állóhelyet tudtam venni, az ülőhelyek már hetekkel előtte elfogytak. Azt tanácsolták, hogy menjünk oda előbb, hogy jó helyünk legyen. Ott is voltunk 3/4 órával a meccs előtt, de addigra az állóhelyek már 90 százalékban tele voltak. És ez még az alapszakasz volt, amit szintén a JYP nyert meg.

A meccseken a hangulat fantasztikus volt. Igazi élmény volt Domának is és nekem is. Az én békés lelkemnek csak az volt visszatetsző, hogy a közönség mindig újongott valahányszor az ellenfél játékosát úgy kente a palánkra a hazai játékos, hogy szegény áldozat szinte lefolyt a palánkról. Hokiban kevésbé járatosak számára elárulom, hogy ebben a sportágban a testi kontaktus megengedett, beleértve a szándékos testtel lökést is, így a fent említett esetek szabályosak voltak. A bot test elleni használatát viszont mindig szigorúan büntetik, és alapvetően pofozkodni sem szabad.

A rájátszás meccseire interneten vettem jegyeket. A negyeddöntőt 4-2-re (azaz 4 győzelem, 2 vereség), az elődöntőt pedig 4-1-re nyertük, de mi épp a vesztes meccsen voltunk kinn. A döntő első meccsére is kijutottunk, akkor 20 perc alatt fogytak el a jegyek. A második hazai meccs előtt nem jártam sikerrel: 9:00-kor kezdődött az árusítás, egyet hibáztam, 9:05-kor újrakezdtem, de addigra már minden jegy elkelt. Gondoltam, sebaj, majd veszek az 5. meccsre, és ha nagyon-nagyon jól megy a JYP-nek, akár majd bajnokot is avathatunk egy újabb 4-1-es győzelemmel. Még ennél is jobban ment, így a bajnokavatást csak TV-ben nézhettük.

Miután pár éve volt szerencsém épp Ischiában konferenciázni, amikor Olaszország legyőzte Németországot foci VB elődöntőben, kiváncsi lettem, hogy vajon itt is örömmámorban hömpölyög a tömeg, ezért a győzelem után benéztem a belvárosba. Ismét kiderült, hogy Finnország nem sokban hasonlít Olaszországra. A város sétáló utcájában összesen két JYP zászlóval kurjongató lányon látszott, hogy különleges este a mai. Itt inkább autóban örülnek a helyiek, onnan dudálgattak lelkesen.

A végére hagytam a finn hokibajnokság szubjektív szakmai elemzését. A játék nagyon-nagyon gyors, de azért nem hasonlít ahhoz, amit anno a legendás szovjet válogatott csinált: messze nem olyan kombinatív. A JYP nyerő stratégiája roppant egyszerű volt: hátul nem kapni gólt, elől pedig mindenhonnan rálőni, hátha valahogy bemegy, vagy valaki bevágja a kipattanót.
A döntő első 3 meccsén összesen 5 gólt lőttek, abból is az egyiket már a hosszabításban, de ez is elég volt a 3 győzelemhez, mert csak 2-t kaptak, és pont jó elosztásban. Ma viszont egy meccs is eleg volt az 5 lőtt és 2 kapott gólhoz: a mérközés felénél már 3-0-ra vezettünk, de aztán az ellenfél (a Kärpät, a korábbi évek sokszoros bajnoka) 2 góllal izgalmassá tette végét. Nagyon igyekeztek egyenlíteni, de újabb gólt kaptak, aztan 3 perccel a vége előtt kapus nélkül is megpróbálták, de abból is kapott gól lett.

Így lett Európa egyik legerősebb jégkorongbajnokságának győztese a mi Jyväskyläi csapatunk.

Pettson és Findusz szülőatyja Magyarországon

Aki hallja, adja át!
Majd megszakad a szívünk, hogy mi nem lehetünk ott.
Valaki szerez nekünk egy dedikált könyvet?
A "Hova tünt a nővérkém?" épp nincs meg, mert elajándékoztunk...

Sven Nordqvist könyvfesztiváli programja















És még egy beszélgetést is olvashattok itt:

Interjú Sven Nordqvisttal (Könyvhét)

Kisfilmek a sípályáról

Doma bemutatja a korcsolyázós stílusú sífutást. 5 km sífutás elött...





A lesiklópálya háttérben látható, az előtérben a lányok sífutnak Heinoval, Vilma apukájával.




Hanga nagy csúszása.

A következő film csak erős idegzetűeknek ajánlott! Hangával levetjük magunkat a völgybe és még a kamera sem ússza meg szárazon!




Most a lányok, Hanga és Vilma egy vidám csúszása következik, egy kis realitiy-vel...



Íme Doma, 5 km sífutás után (...khmm, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. De ha 90 fokkal elfordítod a fejed, élvezhető...).



A lányok egy újabb vidám csúszása...

Hanga haja olyan hosszú már...

...hogy ekkora copfot lehet fonni belőle!

Sílifttel a hegytetőre... és le

Egyenlőre még nincs hozzá kép ( de ami késik, nem múlik), de családom és Santeri (én Helsinkiben voltam) múlt pénteken kipróbálták a síliftet Laajavuori-n, mivel a gyerekeknek és ultra kezdő felnőtteknek szánt pálya ill. inkább libalegelő már iszonyú uncsi volt a gyerkeknek. Minden ment, mint a karikacsapás. Ezen a pénteken, ha kegyesek hozzánk az égiek, utoljára még elmegyünk, s akkor csak mi négyen támadjuk meg a csúcsot. Már nagyon várom... Ilyen, amikor a gyerekeid beteljesítik az álmaidat, csak jelen esetben minket is magukkal ragadtak.
(A képen: Gyapjúszerelem és fiam első hímzése)

Múzeumi csecsebecse és még néhány szó Helsinkiről

Helsinkiben jártam, ezt a játékot találtam a gyerekeknek egy múzeumban, pontosabban az Espo-i EMMÁ-ban. Nem gondoltam, csak reméltem, hogy jól választok, de azóta bebizonyosodott, hogy egy tökéletes ajándék, játék és meglepetés (nem úgy mint az másik, amit ezzel a szlogennel hirdetnek...) Azóta kimeríthetetlen forrás, időtöltés mindannyiunknak. Különböző társasjátékok szabályait is mellékelték, de mi magunk is kitaláltunk már néhány új játékot.
Íme az alapállás, ahogy a dobozba voltak zárva új mágneses barátaink:








I. Ki lehet rakni bármilyen jelenetet, képet, lehet címet adni, ill. a többieknek fel kell ismerni, hogy mit raktál ki.








Doma: Robotok, Mars és a Hold, Hanga: Esik rám az eső








Hanga: Úszom a kádban, Doma: Hódeszkávál jövök le a hegyről










Doma: Robotok II.













Hanga: Fürödni készülök












Hanga: Beugrottam a kádba és el fogok csúszni a szappanon

II. Meg tudod csinálni azt, amit a bábu?
























III. Ki kell rakni egy alakot, majd ezt lediktálni a másiknak. Nem könnyű...

A játékot a Grimm's Spiel und Holz Design-nál keressétek.

Szóval Helsinkiben jártam, igaz csak egy hosszú napot (reggel 7-kor indultunk és éjfélkor már itthon is voltam), de nagyon jól sikerült a kiruccanás. Új kurzus indult (Art - Művészetek), s inspirációért jártuk körbe a Helsinkiben ill. Helsinki környékén található múzeumokat (persze nem az összeset). Diák áron, igazi diákélet, legalább egy napra. Üdítő tapasztalat volt húszonévesekkel bebarangolni a finn fővárost. A képeket már láttátok, most jöhet egy kis szócséplés.

1. Kiasma, a modern művészetek múzeuma, megdöbbnető terekkel
2. Hajó a kikötöben, s egy étterem hívogat, amely 1817 óta várja a vendégeket
3. Telefon-Puhelin, ilyenek a nyilvános fülkék, ebben Jenni mosolyog
4. Café Engel, ahol a (legolcsóbb) kávé 2.90, egy (legolcsóbb) süti 4.90, s WC (nem a vendégeknek, de akkor is!) 2.70. Igen, Helsinki és egész Finnország nagyon-nagyon drága. Az a trükk, hogy nem 300-zal, hanem 100 szorzunk.
5. Senaatintori (Szenátus tér), Tuomiokirkko (Katedrális) A szemfülesek észrevehették, hogy itt (is) énekelt a finn panaszkórus. Aki nem hiszi, járjon utána a megfelelő bejegyzésnél, ill. ha eddig elmulasztotta megnézni, nézze meg, de gyorsan.
6. Az helsinki egytem botanikuskertje
7. Arppeanum, egytemi múzeum
8. Egy park, Kluuvi Gloet
9. Ezt az EMMÁ-ban kaptam lencsevégre

Ez is Helsinki