Szombaton vendégségben voltunk Tamás kollegáinál, akik megszevezték, kitalálták Tamás kutatói állását. Egy gyönyörű házban laknak, a hegyoldalban, két tó között. Hamisítatlan skandináv desing és harmónia. Amikor odaértünk, mécsesek sora kísért minket a bejáratig, s akárhol kikukkantottunk az ablakon, mindenütt mécsesek lobogtak. Vendéglátás mesterfokon...
A menü Hanga nagy örömére hal és krumpli volt (kala ja peruna, talán még emlékeztek!), amihez a felnőttek száraz vörösbort ihattak, ami sajnos nem finn ( ilyen nem létezik igazán jó), hanem olasz volt. A finn bor mindenféle bogyókból (berries) készül, mint a Koskenkorva, és igen édes, desszertbor. Az előétel egy elegáns rénszarvassonkával töltött finom kosárka, a desszert pedig csokoládé mousse volt, tejszínhabbal. Mindenki igazán elégedett volt, vendéglátóink kitettek magukért. Hihetetlen eleganciával és nyugalommal szemlélték, ahogy a gyerekek felfedezték és birtokba vették a hatalmas tereket, s árulkodó ujjlenyomatokat hagytak minden lehetséges üvegfelületen.
Egy csendélet a könyvtárszobából. Maarit a tőlünk kapott angol nyelvű Harmonia Caelesteis-t olvassa, már lassan túl van a felén és alig bírja letenni. Rendszeresen felolvassa Essa-nak kedvenc részeit. Azt hiszem jó választás volt, hogy egy üveg tokaji helyett kendvenc szerzőm remekművével leptük meg barátainkat. Csak reméltem, de igazán nem hittem benne, hogy ennyire átjön Esterházy az angol fordításon kereszetül egy finn matematikusnak (matematikusnőnek!).
Ma, vasárnap, pedig bablevest ebédelhettünk humusszal két emelettel feljebb, kedves szomszédainknál és egy újabb jyvaskyla-i magyar fiúval ismerkedhettünk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése