Íme a szépséges és titokzatos tündérarc s a mesés kesztyű, rajta a gyűrű, amely magába zárja fényt, hogy jobban lássunk...
Megnéztük újra színházban, majd - pedig nem terveztem, mégis, mikor megláttam, nem tudtam otthagyni és - megvettem a könyvet. Leánykám azóta is magánál hordja, nézegeti, olvastatja... S már azt is tudja, hogy a színházban mikor kell a szélvihar előtt az ölembe kucorodni... s utána visszamászik a saját székébe.
Ez is eljött: újra itt a mézeskalács-szezon. Remek, egzotikus formákat hoztunk északról, van köztük Mumin, (Bájocska sajna nincsen, még...) de van Pöttöm/Pikku Myy, Kószlász-Bóklász, Mumin Papa, s a nagy skandináv áruházból került rénszarvas, süni, róka, medve, csiga. Egyszer olvastam, hogy a méznek nem tesz jót, ha 70 fok fölé hevítik (tudja valaki cáfolni?, tényleg érdekelne... meg persze ennek cáfolatát is olvastam már), így inkább gabona-, vagy répasziruppal készítjük el, pont ahogy Pettson & Findusz. Ebben a könyvben vannak a műhelytitkok: Mit főz ki Pettson és Findusz?
A leges-legvégén, maradék tésztából a gyerekek magukat is megformázták. A lányka a copfos...
Végre eljutottunk a Néprajzi Múzeumba az őszi éjszakán. Van pár dolog, ami vitatható a fenti, amúgy szellemes listán. Szerintetek mi az? Hányat találtatok?
Hajni és Jucuu előnyben, de kiváncsian várjuk az ő észerevételeiket is... és persze mindenki küldjön tippeket!
Jyväskylat-től pár kilométerre található ez a remek hely, ahova mi nem jutottunk el. Soha nem is halottunk róla... Talán majd valaki az olvasóink közül betér ide.
„Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást és csókolózni kezdenek szépen. Na, erre aztán minden hetvenhetedik esztendőben gyönyörű szappanbuborékok szoktak hullani az égből - ezekben a szappanbuborékokban érkeznek a világra a tündérgyerekek. Hogy ki a csuda eregeti őket, a Jóisten vagy valaki más, azt senki se tudja. Én is már csak arra emlékszem, hogy javában szállingózok lefelé az égből, és a többi testvéreimmel együtt próbálok megkapaszkodni szépséges tündéranyám hajában vagy szépséges tündérapám fülében. Mert amelyik tündérgyerek megkapaszkodni nem tud, az bizony a földre hullik, éhes rókák fellefetyelik, csípős hangyák össze-vissza másszák, butácska őzikék halálra tapossák és vége az életének.”
A SÖTÉTBEN LÁTÓ TÜNDÉR (Ha idekattintasz, letöltheted a mesét!)
Kritika "...és megkérdeztem tündéranyámat: - Anyácskám, miből áll egy Sötétben Látó Tündér tudománya? Tündéranyám pedig így válaszolt: - Bíztatnia kell azokat, akik félnek az éjszakától, bíztatnia kell azokat, akik félnek a semmit-se-tudástól, és bíztatnia kell azokat, akik félnek a meghalástól." Mindenki nézze meg! Mi már sokszor láttuk, és még fogjuk is.
Azután olvassa el a könyvet, ami hamarosan megjelenik a Pagony kiadó jóvoltából.
Azért egy hangoskönyvet is ki kellene adni. Azok a csodás zörejek, csobogások, kacagások... és Pogány Judit világot és sötétséget betöltő hangja.
...ahogy a kicsi lányunk látja. Elég erős a gyanúm, hogy sejti, ki a főnök a családban. A legkisebb karika egy tányér, benne piritós, nekem. Azért a többiek is elég vidámak.
Woody Alan ezt elég frappánsan summázta. Egy gyerkőctől tudjuk meg, mi a rend a családban. "Nálunk a papi kezében van a távirányító, de a mami mondja meg, hogy mit nézzünk." Persze mi nem is nézünk tévét.
A day without olives is like a day without sunshine. / Egy nap, olivabogyó nélkül olyan, mint egy nap napsütés nélkül. A napsütéses órák száma Angliában köztudott... S kövér esőcseppek pergnek a táblán.
Ebben a kocsmában találkozott Daniel Defoe azzal a matrózzal, aki megihlette a Robinson Crusoe megírására.
