A fagyizás és két nap köhögés után kicsi lányom hajnali 4.30-kor lázasan ébredt és nagyon rozoga volt szegény, persze semmi nincs itt nálunk, ami kellene (lázmérő, lázkúp Jyväskylä-ben, nem hoztuk el, eddig senki nem volt beteg...), ezért amíg a rendelő nyit, hűtögetjük nedves törölközőkkel, simogatjuk, lassan elalszik. Arra ébred, hogy megtárgyaljuk Tamással, mit kell venni (gyógyszer, lázmérő), hol a rendelő, nálunk van-e az EU kártya (amit aztán persze úgy forgatnak, mint valami soha nem látott talizmánt, és végül csak azért vizsálja meg egy nővér(!) ingyen, mert gyerek, és nem tehet róla, hogy ilyen pária szülei vannak...). Első szava a lázas alvás után:
-De apa, piros lázmérőt hozzál!
Ekkor már tudjuk, hogy átesett a holtponton és meggyógyul...
A gyógyszertárban:
-Anya, ennek a néninek miért ilyen RONDA a haja?
-Ne bújj mellém, mert ne kapd el ezt a vírust!!!!! - mondja testvérének.
Mivel túl gyakran kellett orrot fújni, cellux ragasztóval egy papírzsepit rögzített az orrához.
Délután újabb mély, gyógyító álomból ébred:
-Anya, mitől köhögök?
-Egy ilyen (mutatom) pironyó köhögős vírus megtámad és így ledönt egy ekkora nagy embert is mint te vagy...
-De te még nagyobb vagy, mint én...
-Igen, de engem is ledönt meg még egy szumózót is.
-Ha a köhögős vírus és egy szumózó szumóznak, melyikük nyer?
-Hát, ezt kérdezd meg apától...
Sikerült piros lázmérőt venni, teljesült a kis beteg kívánsága.
Most ezt látjuk az ablakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése