No, akkor most a konyhakertről. Igen, még mindig Wekerlén élünk... sőt. Nagyon is szeretjük itt. Indul pl. egy barkácsműhely is, ahol megcsinálhatom végre
egy raklapból a kerti padot. De most nem erről akarok írni...
Szóval a konyhakert. Van pár négyzetméterünk, ahol mostanra a paradicsomok és a disztökök átvették az uralmat, és keményen kézben kell taratni a növekedésüket, mert különben mindent elnyomnak. Osztályharc... vagy csak egy tapasztalatlan konyhakertész rossz helyre ültette őket palántakorukban.
Jó hír: minden reggel ki lehet menni, és leszedni néhány érett koktélparadicsomot, és már néhány
ökörszívet is begyűjtöttünk és megettünk. Rég feledett ízek, de miközben a saját teremesztésű, pirosló gyümölcsöket eszem, könnyen felidézhetőek a régi szép emlékek
Ádándról, a nagyszüleim kertéből. Milyen más a napmeleg paradicsom, amit a ketből beszaldó gyerek gurít az asztalra... Nő még hat paprikatő (sárga és piros is lesz), és vannak cukkinik a paradicsomtövek árnyékában. És sztívia termesztő is lettem, nagy reményekkel.
|
A paradicsomdzsungel - négy aró palánta volt... |
|
Az valamikor apró dísztök és sütőtök palánták már a fűzfát fenyegetik |
|
Ilyenből sok lesz |
|
Ezek az ökörszív paradicsomok |
|
Itt próbálkozik élettérhez jutni a cukkini |
|
Ekkora most a sztíviám - a további sorsáról beszámolok majd |