Mindig is vágytam a télifagyi titkának megfejtésére. Ma jött el az a nap, amikor fellebent a fátyol. Kris Knits elárulta a titkot (sajna angolul, de nálam olcsó angolórák vannak... hihi...).
Ekkora kenyeret vettem. A Lipóti Pékség, saját bevallása szerint, adalékanyag nélkül készíti kenyereit. Többek között ezt a 3 kg-os parasztkenyeret. Finom. Két boltot már ismerek: Jászai Mari tér és Kálvin tér.
Ezt a granny square takarót Őriben horgoltam, még nincs kész. Többen kedvet kaptak a horgoláshoz, sikerült is valakit megtanítanom horgolni (asszem). Remélem ez egy hosszú és ígéretes karrier kezdete lesz...
Ebbe a kályhába már könnyedén bedurrantunk, ha úgy hozza a szükség. Természetesen más évszakokban. Nyaranta csak fürdőkályhában gyakorlunk.
Vannak szép virágok...
Muskátli romos biliben, imádom.
Vannak szép, régi vastárgyak, amelyek között kedvenceim a varrógéplábak és a kályhák.
Vannak állatok is...
Tóka, egy mesterséges tavacska, majd minden háznál ástak egyet. Az agyagos földben összegyűlik az esővíz, kis tavacska, tóka alakul ki, amelynek vizét aztán használhatják a birtokon. Mindig körbe van kerítve.
A szalafői Gatter-ben, Templom szeren találtam ezeket a szépséges a falvédőket. Már régóta tervezem, hogy a nagy elődök nyomdokaiba lépek, s elkészítem a magam életbölcsességes falvédőjét, habár hol vagyok én még ehhez... De ez igazán erős inspiráció!