2009. február 28., szombat

Kalevala napja - február 28.


A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz, az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll. Első változata az ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz.
1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, mely már tökeletesen megfelelt a kortársak naív finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.
Az első teljes magyar fordítását Vikár Béla készítette el 1871-ben

Szemelvények a Finnek népi eposzából:

A VILÁG KEZDETE ÉS
VEJNEMÖJNEN SZÜLETÉSE

Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből.

Ezt a fejezetet köszönettel kölcsönvettem, nehéz bármit hozzátenni... Talán csak annyit, hogy ma minden házon nemzeti zászló lobogott, s szabadtéri eseményeket tartottak, nálunk pl. hókunyhókat készítettek a szomszédságból összegyülekezett családok, s az elmaradhatatlan kolbászkákat sütögették. Ebből természetesen Doma és Hanga is evett egyet-egyet. HYVÄÄ KALEVALAN PÄIVÄ!

2009. február 25., szerda

Ladun maja

Barátainkkal kikocsiztunk a közeli hegyekbe, egy mesebeli sifutóparadicsomba.















Ahogy ígértem, íme az idilli kolbász-sütögetés.





























Az ember megveszi a kolbászkát (makkara) a kis kalyibában, feltűzi egy nyársra és a kandallóban, a parázs felett ropogósra süti. Igazi finn életérzés... Ettünk utána munki-t is, ami pont olyan, mint nálunk a farsangi fánk. Az egész hely nonprofit, önkéntes természetbarátok üzemeltetik.

De ezt csak úgy mellékesen meséltem el, a fő attrakció a sífutás volt, amit mindannyian kipróbáltunk. Domának egy fantasztikus, méretre épp neki való lesiklópályát is találtunk, ahol az ugratást is gyakorolhatta és gyakorolta is. Még a fejét is jól beütütte...

Én nem merészkedtem az erdőbe, ugyanis még a le és fel nem annyira nekem való, hanem a tó jegén köröztem egy darabig (ami köztudottan vízszintes), szikrázó napsütésben. Kiderült, sífutni is tudok...















Doma gyakran hagyta el a járt utat, járatlanért.




















Itt mindanyian látszunk, igaz nekem csak az árnyékom.















A tavi körpálya után a többiek bevették magukat az erdőbe, s végigjárták a PIKKUKAKKONEN névre hallgató pályát. (Ez itt egy fogalom... Azt jelenti: kicsi ketteske. Azonos néven fut a tévében minden hétköznap 5-6-ig egy nagyon színvonalos, nagymúltú gyerekműsor, amit minden gyerek imád nézni, ebbe a mieink beletartoznak. Igen jó nyelvgyakorlás.) Hanga is ígéretes sífutó tehetség, simán legyűrte az újabb 1,5 km-t, csak közben szétesett az egyik léce, így Findusz-technikával fejezte be a távot. Ugye mindenki tudja, miről beszélek...




















Alko-ban, végre





















Csak 18 éven felülieknek. (De főleg Nikinek. Remélem most már szóba áll velem...) Végre átléptem az Alko küszöbét. Aki olvassa a blogot, az már tudja, hogy itt alkoholt csak ebben az üzletben lehet kapni, állami monopólium az egész alkoholkereskedelem. Ezzel a két üveggel (pontosabban hárommal, de a harmadikat ki lehet találni, ill. meg lehet tippelni) távoztam: szépséges spanyol vörös bor, ár/érték arányban legjobban szerepelt, valamint egy finn különlegesség, Lakritsishake, ami hasonlítana a közkedvelt Baileys-re, ha nem fekete (finn) gumicukor íze lenne, de az van neki, nem is olyan rossz, mint amilyennek első hallásra tűnhet (egy angol úgy mondaná: It could be worse!). Ugye emlékezték még a fekete gumicukorról írottakra? Magyar bort nem láttam, de Tamás májusban állítólag igen, Magyar Sweet Red Vine néven volt, néhány euróért. Hát, nem is tudom, hova tegyem a nemzeti büszkeségemet...

2009. február 24., kedd

Finn nyelv és kultúra III.

A finnek (is) mindenféle finomságokat esznek különféle jeles napokon.

Február 5-dikén pl. Runeberger tortát, ami angolul: Runeberger's tart, finnül: Runebergintorttu, svédül: Runebergstårta, ami onnan datálódik, amikor az azonos nevű finn költő felesége gyorsan összedobott valami finomat az otthon található maradékokból a férje születésnapján váratlanul érkező vendégeknek. A süti ilyen csinos és legalább olyan finom, mint amilyen csinos.
















Ma egy másik sütit kellett enni, előtte pedig borsólevest, aminek szintén nagy hagyománya van. Ez a böjt előtti utolsó nap menüje, ami előtt szinte kötelező valamilyen téli sportot űzni, s fent említett ételeket pirospozsgás arccal elfogyasztani. Ezért holnap mi is a hegyekbe megyünk sífutni, majd kolbászkákat fogunk grillezni. Ezt a farsangi fánkot itt shrovetide-nek (más források szerint laskiaistiistai-nak) hívják és a XVII. század óta van divatban. A kolbászkákról majd holnap...



Házi művészetek

Fiam hazahozta az oviból a gyöngyfűzés tudományát. Nem telt el sok idő, már a család apraja-nagyja gyönygöt fűzött naphosszat. Halak (KALA), pókok (HÄMMÄÄHAKKI), gyíkok (sisilisko, lisko) lepték el a lakást.































2009. február 23., hétfő

Megérkezett az első gólya...

...Magyarországra!

Meglehetősen hideg időben sikerült Magyarországra érkeznie az első 2009-es gólyának. Az egész országban havazik, a Veszprém megyei Tüskevárra érkező madár azonban láthatóan egészséges, csak a hosszú út merítette ki, írta meg a Népszabadság.

Az első finnországi gólyáról majd később adunk hírt!

2009. február 22., vasárnap

Hogyan építsünk iglut?

Alább Doma és Hanga bemutatja, hogyan kezdtek hozzá a játszótéren egy igazi jégtéglaház
építésének.
























Doma hordja a nagyobb, Hanga a kissebb jégtömböket. Hanga hószobrot is faragott, ime a jégbárány.















































A munka megérdemelt jutalma a levezető fáramászás.
























Muminológia II.

A tökéletes ajándék. Már nagyon-nagyon vágytunk ilyen bögrékre, s egy álom beteljesült. Finn batátaink ma ezzel leptek meg bennünket. Mostantól ebből isszuk a reggeli lélekmelegítőt. Alább látható a Mumin család előlről, majd hátulról. Mumin mama az elmaradhatatlan ritiküllel szemezgeti a ribizlit.






































Remélem, már néhányam kedvet kaptatok ahhoz, hogy elolvassatok néhány könyvet, én most A láthatatlan gyermek-et szeretném kézbe venni. Az örökzöld könyvek szerzője Tove Jansson, s sok mindent megtudhattok róla és könyveiről Nagy Boldizsár blogjából. (Nagy Boldizsárt amúgy minden irodalomszeretőnek és igényes szülőnek ajánlom, kritikái sokat segítenek az igazán jó gyerekkönyvek felkutatásában. Ja, és forgassátok a Csodaceruzát is!)

http://kritikusvagyok.sfblogs.net/2008/12/29/ez-nem-az-a-mumin-bocs/

http://kritikusvagyok.sfblogs.net/2008/12/18/a-magany-ezer-arca-a-mumin-konyvekben/

Lásd még: Pagony:

http://www.pagony.hu/index.php?page=40&option=article&id=141

Itt meghallgatható a mesefilm főcimzenéje:

http://www.youtube.com/watch?v=rNAmVxLcibA

2009. február 19., csütörtök

Tamás beszámolója további itteni sportokról

video
Amint láthatjátok, korcsolyázni nemcsak vízszintesen lehet. De azért nem olyan egyszerű így feljutni egy jéghegy tetejére.

Ennél sokkal több filmet szerettem volna mutatni nektek, de valamiért több mint fél óra egynek a felvitele a blogra, és aztán, ha nem oda próbálok írni, ahova a blog szeretné, akkor büntetésből egy filmet töröl. Így egyelőre be kell érnetek ennyivel, de majd idővel töltögetem a többit is. Lesz majd mindenféle lecsúszás hó- és jéghegyekről, fakutyázás, jégen csúszó körhinta, no és persze jéghoki.

Kortárs finn művészek a Ludwigban - A nyúl tejhatalma

Állati ötletek Finnors...

Kifigyelték a rénszarvasok titkos életét, temetést rendeztek a benzines autóknak, vörösáfonya-levélből pedig cipőt varrtak - meséli a finn kortárs művészekről Marketta Seppälä kurátor, aki a Ludwig Múzeum napokban - Sarkvidéki hisztéria címmel - nyílt finn kortárs tárlat anyagát válogatta. (Forrás: nol.hu)

Nézzétek meg helyettünk is!


HÓHanga, HÓDoma

Aki azt hisz, hogy Hógyermekiem itt álldogálnak a messzi északon, nagyot téved! Nem győzünk örülgetni annak, hogy Málna, otthon maradt kedves barátunk, elkészítette családunkat hóból, s ha még nem volt olvadás és vandalizmus, akkor akárki megtekinthet minket (HÓmagunkat) a Kós Károly téren. Nekem képem is van róla, de ide feltenni, sajna, nem tudom. De ti csak higgyétek el!

Köszönjük Málna! Köszönjük Zsuzsi! Igazán megmelengettétek a szíveinket...

2009. február 17., kedd

-18 fok, napsütés

Hó már rég nem esett (új), de napok óta szikrázó napsütés emeli a hangulatot. Amikor reggel 8-kor botorkálok az iskolába, már világos van és ez még csak a kezdet. Hazajövet ezt kaptam lencsevégre.

























A sültkrumpli, amit amúgy soha nem veszünk és nem eszünk, ilyen gyönyörű csomagolásban kapható. Peruna=krumpli, Hanga szerelmetes szava.













Nem tudom, hogy vannak-e köztetek (Juliról tudom) Tilda rajongók, de ezt meg kell mutatnom. Sokféle figura kapható, elkészíthető. Amúgy mindenféle Tida alkatrész is kapható. Hangával hamarosan nekilátunk a két manónak. Amúgy ö angyalra vágyna, de azt majd otthon készítjük el, mert bajos volna a 120 cm magas angyalt repülőjegy nélkül hazaszállítani.


2009. február 15., vasárnap

Kis magyar Muminológia I.















Íme a már említett Mumin család fényvisszaverő formátumban. Bájocska sajnos kifogyott, így Hanga is Mumint hordja. A Mumin rajongók még újabb ínyencségekre is számíthatnak.
Lássuk őket fényvisszaverés közben...(Ketten helyet cseréltek, ki fejti meg a rejtvényt?)

Táncos a sötétben

Ha hiszitek, ha nem, ott Hanga és Doma korcsolyázik, csak Hangán több a fényvisszaverő csík. Csak sötétben sikerült leérnünk a JYVÄSJÄRVI-re, de így is remekül telt az este. Csatlakoztak még itteni barátaink is. Ott a távolban a város fényei. A befagyott tó igazán grandiózus látvány és mindig nagy rajta a sürgés-forgás. Számunkra ismeretlen okból egyre több rajta a rianás, így egyre nagyobbakat lehet rajta esni. Persze ez csak a száguldozókat érinti. A jég vastagsága 40 cm.





























Hanga nagyon sokat fejlődött, némán rója a köreit, nagyon elegáns a stílusa.















Hazafelé persze már mindkét kiskorú RETTENTŐEN elfáradt, így szánkón kellett őket hazaszállítani. Az alábbi képeket nézegetve a Delta főcímzenéjét tessék dúdolgatni...
Itt állandó kampány zajlik, hogy mindenki legyen látható, ezért pl. a gyerekeket illendő kukásmellényben tartani, de azért egy-egy fényvisszaverő biléta is megteszi, amiknek nagy divatja van, lehetne akár egy Dizájn centert is szentelni neki. Én egy Mumin család sorozatot szereztem be, féláron. Rajtam Mumin mama világít.















Tamás még nem mutatott be áldozatot a láthatóság oltárán. De a Deltát itt is lehet dúdolni...

2009. február 13., péntek

Királyok vonulása/When the saints go marching in...

Itt nincs farsang, emiatt eléggé csalódottak voltunk, amikor kiderült. Igaz, a tavasz is még nagyon messze, máskor és más módszerekel űzik el a telet, hideget mint nálunk. Erről még nem tudunk, hogy hogyan, de kiderítjük majd. Amit a képeken láttok: tegnap, február 13-án minden finn óvódás a maga készítette koronában és palástban kivonult a leközelebbi játszótérre, elénekelték ugyanazt a dalt (amit hetek óta gyakoroltak), egy kis kekszet csipegettek, majd visszaballagtak az oviba. Nagyon impozáns vállalkozás. Gyermekeim is lelkesen masíroztak.






























Itt kicsi lányom mosolyog, kedvenc óvónénije kezét fogva.

2009. február 6., péntek

JYVÄSKYLÄI SASOK II.

video

Íme a képek a szabadtéri edzésekről.
A fényviszonyok sajnos már ilyenek, amikor kijövünk az oviból.
Szombaton is megyünk korizni, talán sikerül közzéteni majd verőfényes képeket is.

video

S íme a körbecikli működés közben.

video

2009. február 4., szerda

Pettson és Findusz

Halihó! Van ott valaki?

(Csak Pettson és Findusz rajongóknak!!!)
Aki már olvasta Pettson és Findusz történeteit, azután látta esetleg a rajzfilmeket, már csak arra vágyik, hogy színházban is találkozzon velük. Igazából ezért utaztunk ide... Tegnap este megtörtént a nagy találkozás. Mindanyiunknak nagy élmény volt. Végül Doma is megbarátkozott Finduszzal, igazi mókamester játszotta. "Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt" című részt vitték színpadra. Nagy ötlet volt, hogy a muklák csak hangban jelentek meg, s pl. az elején zsizsegtek, csacsogtak, s ők jelentették be, hogy akinél van mobil, az kapcsolja ki, ill. a szünetet is ők rendelték el. A darab zárójelenetében pedig igazi palacsintát sütött Pettson a villanyrezsón. Minket sajna nem kínáltak meg. Prillánt, Anderson nénit és a Borzot egy zseniális színésznő játszotta.



















Itt készül Findusz nadrágja.



















A muminokról hamarosan bővebben. Ugye nem csak Málnáék tudják, hol laknak a muminok? A képen Koszlászbóklász, Mumin, Bájocska, Mumin Papa, Mumin Mama és Pikku Myy / Kicsi Mű(??) keksz formátumban.

2009. február 2., hétfő

Finn nyelv és kultúra II.

Kedvenc szavaim alább. Akinek van kedve, megnézheti a szótárban. De hamarosan jelentkezem a megoldással is...

SÖPÖ PÖRRÖPÄÄ
JÄÄTELÖTÖTTERÖ
ÄITIENPÄIVÄ
TYÖPÖYTÄ
HYVÄÄ YÖTÄ!

Egy mondat mutatóba:

SÄÄ ON LÄMPIMÄMPI TÄNÄÄN KUIN MAANANTAINA.

Ä olyan mint a somogyi nyílt E, kb. a magyar A és E között félúton. Az Y egyszerűen Ü. S=SZ.
Ö=Ö.

Amúgy a finnek mindenre azt mondják, hogy JÓ! (Joo.) Elég otthonos érzés...azt jelenti: igen, rendben.

2009. február 1., vasárnap

Finn cvekkerek és finn vendégségek

(Főleg) Nikinek: azért cvekkereket a finn háziasszonyok is cipelnek, én éppen a Hosszú utcán (PITKÄKATU) ballagok (épp összefutottam szánkozó családommal), -15 fokban és ragyogó, szikrázó napsütésben, hatalmas hókupacok között szlalomozva.




















Szombaton vendégségben voltunk Tamás kollegáinál, akik megszevezték, kitalálták Tamás kutatói állását. Egy gyönyörű házban laknak, a hegyoldalban, két tó között. Hamisítatlan skandináv desing és harmónia. Amikor odaértünk, mécsesek sora kísért minket a bejáratig, s akárhol kikukkantottunk az ablakon, mindenütt mécsesek lobogtak. Vendéglátás mesterfokon...




















A menü Hanga nagy örömére hal és krumpli volt (kala ja peruna, talán még emlékeztek!), amihez a felnőttek száraz vörösbort ihattak, ami sajnos nem finn ( ilyen nem létezik igazán jó), hanem olasz volt. A finn bor mindenféle bogyókból (berries) készül, mint a Koskenkorva, és igen édes, desszertbor. Az előétel egy elegáns rénszarvassonkával töltött finom kosárka, a desszert pedig csokoládé mousse volt, tejszínhabbal. Mindenki igazán elégedett volt, vendéglátóink kitettek magukért. Hihetetlen eleganciával és nyugalommal szemlélték, ahogy a gyerekek felfedezték és birtokba vették a hatalmas tereket, s árulkodó ujjlenyomatokat hagytak minden lehetséges üvegfelületen.















Egy csendélet a könyvtárszobából. Maarit a tőlünk kapott angol nyelvű Harmonia Caelesteis-t olvassa, már lassan túl van a felén és alig bírja letenni. Rendszeresen felolvassa Essa-nak kedvenc részeit. Azt hiszem jó választás volt, hogy egy üveg tokaji helyett kendvenc szerzőm remekművével leptük meg barátainkat. Csak reméltem, de igazán nem hittem benne, hogy ennyire átjön Esterházy az angol fordításon kereszetül egy finn matematikusnak (matematikusnőnek!).















Ma, vasárnap, pedig bablevest ebédelhettünk humusszal két emelettel feljebb, kedves szomszédainknál és egy újabb jyvaskyla-i magyar fiúval ismerkedhettünk meg.